Db., 2021. 02. 07. (v)
Ján 6,38-40.
Az Atya küldötte
- 33 -
Ige:
Ján 6,38-40: Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon.
Folytatjuk J. Kr.-ról, a testben megjelent Istenről szóló sorozatot. Ezen belül, amit magáról mondott. A felolvasott Igében arról beszélt, hogy Őt az Atya küldte, hogy az Atya akaratát tegye. Ő az Atya küldötte. Sok Igét olvasunk majd, amiben ugyanerről beszél az Úr. Különösen szembeötlő, hogy Ő, Aki a testben megjelent Isten, milyen sokszor és mily hangsúlyosan az Atya küldöttjének jelenti ki magát.
Nézzük meg 1. Mit jelent Isten küldöttjének lenni? 2. Mivel bízta meg Őt az Atya? 3. A hívő emberek az Úr Jézus küldöttei e világban.
1.) Mit jelent Isten küldöttjének lenni?
Istennek évezredeken keresztül sok küldöttje volt az emberekhez. Isten a küldötteit konkrét feladattal bízta meg, és ehhez felruházta őket erővel, tekintéllyel és hatalommal. A küldöttek Istent képviselték, Isten szólt és cselekedett általuk.
Voltak angyali küldöttei. Pl. Mózes azt mondta: 4Móz 20:16 És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Egyiptomból. Dán 3:28 Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, aki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, akik őbenne bíztak. A két angyal Sodomában azt mondta Lótnak: 1Móz 19:13 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt. Isten sokféle helyzetben, különféle feladattal bízta meg angyalait. Ezékiás ideje alatt angyal vágta le a Jeruzsálemet ostromló ellenséget. De volt, amikor csak hírt hozott Istentől. Pl. Gábriel hírül adta Máriának Jézus születését.
Embereket is küldött Isten. Legismertebbek a próféták, de másokat is küldött. Pl., József azt mondta a testvéreinek: 1Móz 45:5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.
A próféták elsősorban Isten üzenetét hozták. Isten rajtuk keresztül szólt az emberekhez. Pl., Bír 6:7-8 Mikor pedig kiáltottak vala az Izrael fiai az Úrhoz Midián miatt: Prófétát külde az Úr az Izrael fiaihoz… Zsid 1:1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által.
J. Kr. is Isten küldötte volt. Általa nemcsak szólt Isten, hanem olyan munkát végzett, amit senki más nem volt képes megtenni. Önmagát adta áldozatul, és Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot (2Kor 5:19).
2.) Mivel bízta meg J. Kr.-t az Atya?
Nézzük először az alapigét!
1. Megtenni az Atya akaratát. Azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az Úr Jézusnak is volt saját akarata, de azt félre tette, és csak az Atya akaratát cselekedte. Így tanított imádkozni is: Legyen meg a Te akaratod!
* Az Atya egyik akarata: hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Vagyis Isten azért küldte a Fiát, hogy örök életünk legyen. Kinek lesz örök élete? Aki látja a Fiút, és hisz benne. Mit jelent látni a Fiút? Hiszen mi nem láttuk Őt testben. Csak azoknak lehet örök élete, akik a kortársai voltak, és találkoztak Vele? Nem! Hiszen meg van írva: Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. A mai ember is! De hogyan láthatjuk mi a Fiút ma? Nem test szerint, hanem a Szt. Sz. mutatja meg Őt az Igén keresztül. Ezért kell olvasni és hallgatni az Igét. Ez a látás szorosan összefügg a hittel: aki látja a Fiút, és hisz ő benne. Mi hitben járunk, nem látásban. Vagyis nem külső szemünkkel, hanem hitszemünkkel látjuk Őt olyannak, amilyennek a Szt. Sz. kijelentette az Igében. Többek közt látjuk, hogy az Atya iránti engedelmességből vállalta a kereszthalált, hogy örök életünk lehessen, és dicsőségre támadjunk fel.
* Isten másik akaratát így olvastuk: amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Ha egyszer valaki hisz az Úr Jézusban, és örök élete lett, akkor már soha el nem veszhet. Senki ki nem ragadhatja az Úr kezéből. Róm 8:38-39 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Az Úr Jézus velünk van minden nap a világ végezetéig!
Nézzünk más igehelyeket is arról, mivel bízta meg az Atya J. Kr.-t!
2. Megparancsolta, hogy mit beszéljen. Ján 12:49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Minden szavát az Atya határozta meg. Amit mondott, mind az Atya üzenete volt. Ján 14:24 az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ján 8:26 én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam. Ján 7:16 Az én tudományom (= tanításom) nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Mi emberek sokat vétünk a beszédünkkel. Jak 3:2 Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember. J. Kr. emberként is tökéletes!
3. Helyesen ítélt meg mindent. Már akkor is, amikor a földön járt, és helyesen ítél a jövőben is, egészen az utolsó ítéletig. Ján 8:16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.
4. Mindent helyesen cselekedett. Ján 5:36 …azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. Ján 7:29 Én azonban ismerem őt, mert ő tőle vagyok, és ő küldött engem. Ján 8:29 És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.
Összefoglalva jogosan mondta az Úr Jézus: Ján 14,9: aki engem látott, látta az Atyát. Ján 12:45 És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Ján 8:18 és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem. Mikor elvégezte a küldetését, kijelentette: Ján 16:5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem.
Testvérek! Gondolkozzunk el azon, hogy J. Kr., Aki a testben megjelent Isten, Akié minden hatalom mennyen és földön, milyen alázatos volt! Mennyire alávetette magát az Atya akaratának. Teljesen megtagadta a maga lelkét, akaratát, saját vágyait, fájdalmát, mindent. Ilyen volt Ö, mint az Atya küldötte, követe ezen a földön. Ha Ő ilyen volt, nekünk sokkal inkább meg kell tagadni magunkat, hogy az Úr akaratát tegyük. Annál is inkább, mert mi hívő emberek is küldöttek vagyunk.
3.) A hívő emberek az Úr Jézus küldöttei e világban
A feltámadt Úr Jézusról olvassuk: Ján 20:21 Ismét monda azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Az Atya Őt küldte, Ő pedig a tanítványait, a Benne hívőket küldte/küldi. Tudatosítsuk ez magunkban, hogy mi is küldöttek vagyunk. Nem ugyanazokkal a feladatokkal, amiket az Atya a Fiúra bízott, mert nekünk már nem kell megváltani a világot. Nekünk a feladatunk, a megbízatásunk elsősorban az Úr Jézus elvégzett munkájának, a megváltásnak; halálának, feltámadásának, megdicsőülésének, vagyis győzelmének és hatalmának a hirdetése. De mint küldötteknek tanulnunk kell Urunktól, hogy azzal az alázattal és engedelmességgel tegyük ezt, ahogyan Ő tette.
Nem mindannyiunkra ugyanazt bízza az Úr. A mai hívők közül is adhat az Úr egyeseknek különleges megbízatást: igehirdetést, tanítást, pásztorolást, stb. De Isten minden gyermekének az a küldetése ebben a világban, hogy világosság és só legyen. Világítsunk és Kr. jó ízét, illatát árasszuk a környezetünkben. Arra rendelt, hogy az előre elkészített jócselekedetekben járjunk. 1Pét 3:15 mindig készek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel. Minden hívőnek lehet különleges küldetése is. Ahogyan Józsefet határozott és jó céllal, különös úton küldte Egyiptomba, úgy minket is küldhet pl., betegség által kórházba, megöregedve az idősek otthonába. De az is lehet, hogy küldetésünk a családban van: Gyerekeket nevelni Isten félelmében.
Sem az Úr Jézus küldetése, sem a miénk nem veszélytelen. Máté 10:16-17 Íme, én elbocsátlak (= elküldelek) titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket, és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; Ján 15:21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem. Máté 10:40 Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
Ki hallja meg az Úr küldetését? Ézs 6:8 És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nekünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! Ézsaiás azért hallhatta meg a kérdést, mert közel volt az Úrhoz. Az Úr szentsége ráébresztette, hogy tisztátalan: Erre az Úr tűzzel tisztította meg, és azután hallotta a kérdést: Kit küldjek el? Ezt a próbák tüzében megtisztultak hallják, és döntenek, hogy vállalják-e a küldetést. Mózest 80 éven keresztül formálta Isten, és azután küldte a fáraóhoz, de nem akart menni, mert alkalmatlannak látta magát. Jeremiást nagyon fiatalon küldte az Úr. Ő sem akart menni, ő is alkalmatlannak találta magát. De az Úr vele volt Mózessel is, Jeremiással is, noha sok küzdelmen mentek keresztül. Akit az Úr küld, azt felkészíti, és annak a küldetését jó szerencséssé teszi. De vállalnunk kell a küldetést. Ahogy Pál apostol is vállalta: Nem tanácskozott testtel és vérrel.
Befejezem:
J. Kr. az Atya küldötte volt. Tudta, hogy küldetésének legnehezebb része a kereszthalál lesz, mégis vállalta: Zsid 10:6-7 Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Íme itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem, óh Isten a te akaratodat. Fil 2:9 Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való.
Ámen
Énekeljük el a 371. sz. éneket: Jöjj, dolgozz már! Ez a küldetésünk.